तावद्भिरेव चिच्छेद शरैः काञ्चनभूषितैः। ततः पश्यान्महातेजा नाराचान् सूर्यसंनिभान्॥ जग्राह परमकुद्धश्चतुर्दश शिलाशितान्। गृहीत्वा धनुरायम्य लक्ष्यानुद्दिश्य राक्षसान्॥ मुमोच राघवो बाणान् वज्रानिव शतक्रतुः।
tāvadbhireva ciccheda śaraiḥ kāñcanabhūṣitaiḥ| tataḥ paśyānmahātejā nārācān sūryasaṃnibhān|| jagrāha paramakuddhaścaturdaśa śilāśitān| gṛhītvā dhanurāyamya lakṣyānuddiśya rākṣasān|| mumoca rāghavo bāṇān vajrāniva śatakratuḥ|
English Meaning
Seeing this, that exceedingly cnergetic one, waxing highly enraged, look out fourteen darts with many golden arrows, whetted on stone, resembling the sun. And even as Satakratu hurls the thunder bolt, Rāghava drawing his bow and taking his aim at the Rākşasas, let go those shafts.
— M.N. Dutt (1891–94, public domain)